|
❝ God Jul, majdnem időben
( posted on 2012. december 27., csütörtök @ 23:32 # 0 talking
)
Utólag is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! (God Jul - csak így szépen dánul, hrrrr.) Biztos mindenkinek nagyon jól telt, szeretet, love, peace, karácsony fa, szaloncukor, bla-bla. Nekem évek óta nem volt ennyire jó, még az apró buta dolgok ellenére is tökéletes volt.Először is, 24-én részt vettem egy igazi dán szentestén és annak előkészületein M. családjánál. Ha belegondolok, hogy mennyire nem akartam... Nagyon jól sikerült és be kell vallanom, hogy jobban tetszik a dán ünneplés, mint a magyar. Már dél körül átmentünk a nővéréhez, ahol az anyukája már ott volt és megkezdték az ünnepi vacsora sütését. Gyümölcsökkel tömött kacsa a sütőben, ha-belerokkanok-se-jut-eszembe-hús, szósz hozzá, főtt potétó, sós és édes, vörös káposzta, a többire pedig már nem is emlékszem. Amíg ezek készültek, karácsonyi édességeket gyártottunk, családi hagyomány náluk. Marcipán (pfej), nugát, mandula, fehér csoki, mmm... Közben a híres kedvenc tejberizs is megszületett (a normális tejberizshez apró darabokra vágott mandulát és felvert tejszínt kell adni), a vacsi után pedig elkezdődött a kedvenc részem, a játék. Egyetlen egy egész mandula volt a nagy tálban, aki pedig megtalálta, ajándékot kapott. Volt órás-ajándékos játék is, aki hatost dobott a dobókockával választhatott egy csomagot az asztal közepéről. Miután elfogyott minden, beállította valaki az órát és újrakezdődött az egész, annyi különbséggel, hogy egymástól raboltunk. A harc egy üveg Nutelláért folyt, amit sikeresen megnyertünk. :D Minden végén pedig a rendes ajándékozás, majd közös TV nézés, beszélgetés. Másnap az én családom következett, az egyik nővéremnél csődült össze mindenki. Vacsi, ajándékozás, aztán pedig csak játszottunk és hülyéskedtünk, amíg haza nem jöttünk az utolsó busszal. Nem gondoltam volna, hogy ilyen is lesz, de utána pedig beültünk szépen egy helyre, ami max. 15 perc séta a lakásunktól, hajnalig vissza se találtunk, kellett ez is, hogy teljes legyen. A harmadik nap pedig teljes lazulás volt, kipihentem magamból az egész karácsony előtti pörgést az étteremben. Kellett is, az utolsó hetekben minden nap napi 10 óra azok között az emberek között... Nem túl kellemes. Szívem szerint otthagynám az egész helyet, csináljanak, amit akarnak. Nem akarok 20 évesen megőszülni, stresszelni állandóan, gyomorgörccsel munkába menni. Az a bajom, hogy túl gyáva vagyok váltani. -sigh- Ami pedig a szilvesztert illeti, teljes homály. Délután ötig leszünk nyitva, remélem nem, hanem hamarabb zárunk, aztán pedig lesz, ami lesz. 2012 egy nagyon változatos év volt, de erről majd egy másik bejegyzésben, lehetőleg még idén. Azt hiszem, idén változtam a legtöbbet, és annyi minden történt, hogy visszaemlékezni is nehéz. Még a világvégét is túléltem. 2013, hajrá. :D Címkék: my life |
    • searchingfor-paradise • littlemissnaive • olyankor • madridangyala • eldiariodenalina  |